Viktória gimnáziumi tanuló, de nem csak 9. osztályban találkozott először az önkéntes segítségnyújtás lehetőségével. Karitatív szemlélete már a kötelező iskolai közösségi szolgálat (IKSZ) előtt kialakult. Nem csoda tehát, hogy nagy örömmel vetette bele magát az iskolai évek alatt a feladatokba, és hogy 11. osztályos tanuló létére a minimum 50 óra kötelező iskolai közösségi szolgálatot már most több mint háromszorosan túlteljesítette. Jelenleg 180 regisztrált óránál tart, és esze ágában sincs megállni.


Viktória a Kiskunhalasi Református Kollégium Szilády Áron Gimnáziumának tanulója, és a fenntartó helyi Református Egyházközség aktív tagja. A főbb önkéntes szerepeket is ezeknél a szervezeteknél vállalja, elsősorban a cigánymisszió, a fogyatékkal élők otthona, és a szünidei gyermektáborok lelkes segítője. Kedvenc pillanatait a cigánymisszióban tapasztalta. Minden pillanatot imád és felhőtlen gyermeki örömmel él át amikor önkénteskedik. Fontosnak tartja a nehéz pillanatokat is, hiszen azokból tanult és épült a legtöbbet, nevezetesen az etnikai elnyomás és a mély- szegénység indította meg. Vallja, hogy az önkénteskedés vitathatatlanul nehéz, de sokat fejlődhet az önkéntes, leginkább lelki és érzelmi szempontból. Ez az Ő életébe is hozott változást.


Elmondása szerint tevékenységében számtalan eredmény tapasztalható: „Siker az, amikor mosolyt csalhatok egy beteg ember arcára. Siker az, amikor ételt adhatok a rászorulóknak. Siker az, amikor a hittantáborban az összes kisgyereket sikerül este 10-kor lefektetni és elaltatni. Öröm és csoda minden mosoly, ölelés és pillantás.”
A leginkább az motiválja az önkéntességben, hogy szeretné megmutatni, hogy mindenki fontos, mindenki különleges, mert egy szellemileg vagy testileg fogyatékkal élő ember is ugyanolyan csodálatos, mint bárki más a világon.
Az érettségi közel van, de vallja, hogy az IKSZ után is van feladata. Az önkéntességre vonatkozó jövőbeli terve, hogy a továbbtanulás során is az élete része legyen az önkénteskedés. Amint lehet, szeretné mélyebben, újult erővel belevetni magát a cigány missziós tevékenységekbe. Új célja az árván maradt, nevelőszülőkhöz került vagy örökbefogadásra váró gyermekek és családtagjaik segítése és támogatása.
Iskolája méltán jutalmazza Őt példamutató és elszánt társadalmi felelősségvállalásáért, melyben minta lehet diáktársai számára is. Ezen felül büszkén jelölte „A Hét Önkéntese” címre, mert lendülete országos figyelemre is méltó lehet.